Idén októberben 40 éves leszek.
Baszki.

Ez van, szép kerek szám csak ezért tudom.
18 évesen mikor bekerültem a Barátok Köztbe az egyik legkedvencebb rendezőasszisztensem, Eszter, azt mondta, egy igazi színésznő soha nem árulja el születésnapja pontos dátumát. Megtetszett ez a kéretlen tanács, mindenhol mást mondtam... és annyiszor mondtam sokfélét és annyira nem foglalkoztam a korommal, hogy bármilyen hülyén hangzik, voltak évek amikor utána kellett számolnom hány éves is vagyok mert nem tudtam. Nem volt fontos.

De a 40 az nagyon negyven, ezt még én is számon tartom. Nem óhajtok kétségbe esni és szomorkodni sem emiatt, inkább egy egyéves fiesztát tartok, mit nekem szülihét!

Elsőre úgy tűnik, megkaptam mindent az élettől de ha megkapargatom a felszínt, akkor azért még van tennivalóm bőven. Méghozzá magammal.
Az utóbbi 5 évben leginkább a családommal és a munkával foglalkoztam és bár három gyerek mellett nem szokott idő jutni az anyukáknak magukra, nekem ez az egyik legfontosabb elhatározásom, hogy nekem lesz. Valahogy.

Minden hónapban teszek valamit MAGAMÉRT.
Amitől én vagyok boldogabb, ami nem átvitt értelemben szól rólam ( mert annak is nagyon tudok örülni ha a családomból valakinek örömet okozok)  hanem nagyon egyenesen és célirányosan csak rólam. Tépelődtem, hogy ez mekkora önzőség  de nem kell nagy dolgokra gondolni.

Például ebben a hónapban elkezdtem a Gyerünk anyukám, szülés utáni regeneráló programot.
Pár napja tart, és olvasva a többieket, nem csak nekem nehéz egy napban kb. 35 percet találni amikor van időm tornázni. Kétségbeejtően hangzik, hogy felnőtt nőknek nincs 30-40 percük magukra egy nap. (Részletekbe nem megyek most bele, hogy mennyi dolog van egy kisbabával.)  Ez az, amibe nem akarok beletörődni és ezen szeretnék leginkább változtatni.

Hogyan találjak időt magamra a családom mellett?  Hogy tudok lassan visszafolyni a munkába? Mikor tudok én-időt lopni, ami túlmegy az esti 15 perces zuhanyzáson?

Még nem tudom. Szép lassan remélem megtalálom az összhangot az életemben.