Mivel a legnagyobb gyerekem már elmúlt 16 éves, bátran leírom, hogy az adventi ajándékozás összes rögös (= pénznyelő) útját már lejártam az elmúlt években. Voltak kész játékos naptárak, magam által készített 24 mütyür, vásárolt 24 mütyür, csokinaptár, 1db játék 24 részre elosztva, 24 élménykártya... minden.

Alapvetően gyűjtögető típus vagyok, de ez a karácsony előtti 24 apró, kicsi csetresz gyűjtögetése még az én tűrőképességemet is elkezdte megviselni az elmúlt évek alatt.

Szerettem volna, hogyha az advent, a karácsonyi ünnephez vezető út örömmel és várakozással telik, közösen töltött idővel. Ráadásul úgy vettem észre, hogy a gyerekeimet inkább megviseli ez az állandó nyüzsgés, a mindennapi "ajándékvárás" terhe, jobb, ha valami olyat kapnak, ami lecsendesíti őket.

Így jutottam el a 24 meséhez, vershez.

(kép forrása: Pinterest)

Igyekeztem kevésbé ismert és népszerű meséket válogatni, amiben végül a Kalandok Szárnyán meseterápiás oldal egyik pszichológus-meseterapeutája, Fejér Noémi segített. Vannak olyan mesék, amiket tőlük kaptam, illetve megkértem, nézzék át,  hogy szélesebb körben ajánlható legyen 6 éves kortól.

És itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a meseválogatás a gyerekeimnek készült, tudom, hogy ők mik iránt érdeklődnek, milyen mesékben jártasak, mit szeretnek, és mit nem.

Szívesen megosztom a válogatásom, innen bárki le tudja tölteni, akár az egészet, akár csak annyit, amennyivel a saját adventi naptárját szeretné kiegészíteni.

A mesekalendárium nyomtatható verziójáért kattintsatok IDE.

(megjegyzés, javított link, 2020.nov. 22. előtti verzióban, a Kis fa című mese véletlenül kétszer szerepelt a listában, a 15. és 19. napon is.)

Mi csak összekötözzük és beletekerjük az adventi naptárunkba. De ha valaki még szeretné csinosítgatni, kitenni az összeset számozva, akkor Berni oldalán vannak ingyenesen letölthető számos sablonok. Egyszerűek és szépek: https://bernuskaa.hu/adventi-kalendarium/

Mindenkinek örömteli készülődést kívánok.

Nem vagyok egy nagy strandra járós típus, de ha tartósan 30 fok felett van a hőmérséklet nem tudok jobb programot kitalálni gyerekekkel, tengerpartra vágyom vagy Kanadába. Ezek nem annyira költséghatékonyak, így maradnak a strandok. Eléggé hiányosak az információim a témában, tavaly pl. kismamaként nem is voltam, ezért most az instagram oldalamon kértem tanácsot és kaptam is egy tuti tippet.
A  Csillaghegyi strandra mentünk amit nem olyan régen újítottak fel. 

A legszuperebb döntés volt, csak áradozni tudok a helyről.

Kezdem a kinti résszel.
A Gyermekvilág a legfelső részen van, babakocsival is megközelíthető, kicsit kanyargósan ugyan de van út. Itt leginkább kisgyerekes családok voltak. Hőségriadóban, koradélután értünk ki, de ennek ellenére egy hatalmas nagy takarót simán le tudtam úgy tenni, úgy, hogy körülöttünk még volt hely és a babakocsit sem toltam rá senkire. Ezen a részen van egy kinti medence, büfé és egy értékmegőrző is.

A kinti medence eleinte hidegnek bizonyult a mi gyerekeinknek de szerintem csak meg akarták nézni a benti részt, mert indulás előtt viszont nem lehetett őket kiszedni a vízből. Érdekes, hogy akkor nem volt hideg. 

Tehát a Gyermekvilág a felújított részhez tartozik, itt van gyerekmedence, mosdók és egy nagy kanyargós csúszda is innen indul. Eddig semmi extra tudom DE, úgy csinálták meg a medencéket, hogy középen egy icipici vizes rész van, tele labdákkal és zuhanyzós kapuval. Itt azok a babák akik négykézláb közlekednek vidáman eljátszanak. És közben rálátni a többi medencére is, nincsenek apró zugok, amiktől a magamfajta parázós anyukák pánikrohamot kapnak. Átlátni az egészet. És van két csúszda is. Nem fotóztam itt sokat, srry, de a fürdő weboldalán meg lehet nézni a helyszínfotókat. Még annyi, hogy a sima belépő mellé ide kell venni egy 500 Ft/fő jegyet a főpénztárnál. 

Amíg a lányok fürödtek, addig körbesétáltam a strandot, és találtam még egy rekortános focipályát egy kosárpalánkkal, egy szabadtéri konditermes pályát közvetlenül a játszótérnél.
A játszótéren nincsen nagyon sok játék, hinták, homokozó, mászóka, de a célnak tökéletesen megfelel. Minden vadiúj, szép, csillog, WOW!

A mosdó tiszta volt. Az emberek kedvesek.

Árnyékos helyek is könnyen találhatók, mert sok magas fa van szerencsére.

Egyvalami miatt nem tökéletes, vegaként nem tudtam mit enni, hosszasan dilemmáztam a jégkrém és a palacsinta között. Jó, igazából nem vicces, ha egész napra mennénk, akkor kaját kell vinnem magamnak. És gyümölcsöt se lehet kapni. Jó lenne végre kikerülni a chips, fagyi, hamburger szentháromságból a strandokon is, nem ezeknek kéne a standard kajáknak lenni. Gondolom a büfések ismernek zöldségest is, lehetne néhány idény-gyümölcs. Nem azt mondom, hogy szeleteljék fel a sárgadinnyét és kis vizes szökőkúttal hűtsék... egy almát azért nem nagy kaland beszerezni és jelezni hogy van. Tárolni sem.

 Drukkolok a strandbüféseknek és köszi a Csillaghegyet. Mi biztosan megyünk még.

Valószínűleg beállok a pofonfa alá, mert jól menő, nagyhangú nőkből álló szerkesztőség munkájára nem tűnik okos gondolatnak negatív kritikát mondani.

Valószínűleg könnyű célpont is vagyok, mert a gondolataim csak betűkbe hányva vannak, nem jól megszerkesztve. Nem vagyok író, nincs szerkesztőm se.

De mégsem tudok szó nélkül elmenni a wmn.hu legújabb, szoptatásról szóló videója mellett.

Hogy miért? Mert évek óta látom a nők bizonytalanságát, kétségbeesését, szomorúságát, aggódását, sikersztorijait a szoptatással kapcsolatban. Látom, hogy még mindig ingoványos terep a nyilvános szoptatás, az igény szerinti szoptatás, a hosszan tartó szoptatás. Hogy még mindig nagyfokú tájékoztatásra van szükség ebben a témában!

Friss kismamaként  is nehéz tájékozódni, mert a különböző szülésfelkészítőkön hol több, hol kevesebb szó esik róla. Van ahol csak a szülésig készítik fel a szülőket, a gyermekágyas részről nem esik szó, a szoptatás esetleges nehézségeiről sem.

Pedig a szoptatás igényli a társadalmi párbeszédet. Mert annyira bezárhatja és elmagányosíthatja az anyukákat, amire egy-egy könnyen ítélkező ember nem is gondol. A mai napig óriási vitákat generál a facebook csoportokban, sokszor két táborra osztva az anyukákat. 

És akkor jön az iszonyú olvasott wmn.hu ezzel az egyáltalán nem átgondolt videóval a szoptatásról.

Kezükben volt a lehetőség a tájékoztatásra, arra hogy nagyon sok nőnek nyújtsanak támaszt a szükséges információkkal de nem ezt választották sajnos, hanem gyártottak egy trash videót.

Ha kismama vagyok és az első babámat várom, nem kapok semmilyen értékes információt a szoptatásról. Nem ismerem meg a fontosságát, nem tudom meg, hova fordulhatok, ha felmerül bármilyen kérdés, gond, probléma. Felszínesen érint fontos kérdéseket, és valamiért az a szerkesztőknek nem jutott eszébe hogy megkérdezzenek egy szoptatási tanácsadót. Ezt nem is értem.

Ha meg már anyuka vagyok, akkor nem nevettet meg, mert semmi, de az ég adta világon semmi vicces nincs ebben a videóban. Úgy érzem többet árt a szoptatás megítélésének, mint amilyen jól elnevetgélhettek a készítése közben.

Felmerül a kérdés, hogy ezt minek de leginkább kinek készült?

Biztos ami biztos alapon ideteszek a teljesség igénye nélkül néhány linket, ha valakinek szüksége lenne rá:

LLL weboldal - http://www.lll.hu

IBCLC weboldal - https://ibclc.hu

Szoptatási kérdezz felelek facebook csoport - https://www.facebook.com/groups/40788793934264

Bemásolom Schimcsig Nóra gondolatait a szoptatásról, mert az elmúlt 15 évben számomra ezek a sorok a legmegnyugtatóbbak még a harmadik gyerekem anyatejes táplálása mellett is.

 “A szoptatás során gyakran felmerül a kérdés, hogy a baba éhes marad, éhes-e, már megint eszik, miért eszik ennyit, stb. A rokonok, az egészségügyi személyzet, de még sokszor az anya maga is a szoptatásra mint etetésre gondolnak.

Ezzel szemben a babák nem ESZNEK, hanem szopnak. Ez fontos különbség, mert nem ÉHSÉG végett szopnak, hanem bármilyen, mindenféle stressz miatt mellre kéredzkednek. Ezeknek az esetek legnagyobb részében megoldása vagy anya, vagy a tej, vagy a szopómozgás maga, vagy ezek valamilyen kombinációja. (Pl oldódik a félelem, fájdalomcsillapító komponensek, vagy kakiló reflex kiváltódása is, sok egyéb más mellett.)

A szopás befejezését sem a teli gyomor okozza, hanem egy ennél komplexebb hormonális folyamat, amit a jóllakottságnál pontosabban leír az elégedettség.

Amikor egy felnőtt úgy gondolja, hogy a kisbaba „összekeveri az éhségérzetet a fájdalommal” vagy közelség igénnyel, akkor érdemes tudnunk, hogy a kisbaba nem kever össze semmit - neki MINDEGY. Így is, úgy is mellen jó neki, ezért NEM KELL TUDNIA, nem kell még pontosítania, és így kommunikálnia sem még sokáig, hogy melyik fajta stresszt is érzi. Ez fokozatosan válik csak szét, ahogy érik és sokmindennel megismerkedik, és közben kommunikál anyjával, majd másokkal is.

Aki itt bármit összekever, azok mi vagyunk, homo sapiens felnőttek!

A többi emlős - gondoljatok bele - nem is látja a tejét sose! Egyszerűen csak azt tapasztalja, hogy a babája nyűgös volt, szopott, most elégedett. A mell és anya lelke pedig megkönnyebbült.

Nem tett jót nekünk, hogy láttuk a tejet, megmérhetjük, és emiatt annyit értettünk meg belőle a bal agyféltekénkkel, hogy ÉTEL, evés, éhség, jóllakás, etetés.... mert ebből ered egy csomó félrecsúszott reakció is. Hogy ETETÉSnek hívjuk a szoptatást, hogy azt hittük sokáig, ha cumisüvegből lefejt tejet adtunk, akkor tökéletesen ugyanazt csináltuk, kielégítettük baba (és anya) minden szükségletét, stb. stb.

A babák alapvetően nem mohók, pontosabban kb ugyanannyira, mikor "éhesek"... viszont az anyák tejtermelődési sebessége, és a leadóreflex kiválthatóságának a mértéke, a reflex ereje változatos. A baba néha fuldoklik, annyira gyorsan jön a tej.... de neki csak egyféle reflexe van rá, hogy mit kell csinálni vele: lenyelni. Azt egy bizonyosnál gyorsabban nem tudja csinálni, akkor sem, ha a tej gyorsabban jön.

Ilyenkor a jóllakottság hamarabb elérkezik, mint az elégedettség érzése, hogy alaposan kinyammoghatta magát. Mivel annak némi köze a tej zsírtartalmához is van, ami az üres mell lassú cseppjeiben van főleg. Szóval ideálisan egyszerre, szinkronban.

Ámde ha az anya azt hiszi, a baba CSAK ÉHSÉG miatt szopik, hogy neki ETETNIE kell, hogy a sírás az ÉHSÉG jele, akkor olyankor is teli cicivel tukmálja aggódva a gyerekét, amikor az nem is volt éhes. ("Csak" stresszben.) A kórházak rohanó csecsemősnővéreinek tanácsai, az "éhenhaláson" aggódás a kötelező mérlegeltetéssel ezt károsan felerősíti.

Ennek főleg bőtejű mamánál tényleg az az ördögi körbe keveredés lesz a következménye, hogy az anya nem jön rá, a baba a fájdalom miatt kéri magát mellre, nem az éhség miatt, de az egyre több és több tejjel már csak félrenyelve, bukásokkal, hasfájással és hasmenéssel tud csak megbirkózni. Akar is szopni, meg nem is, nehezen megnyugtatható, nem alszik mélyen nagyokat, folyton mellen van. És sokszor az anya még az 1kg fölött gyarapodó babájáról is azt hiszi, hogy nem elég a teje, mert lám, folyton sír... biztos éhes.

Ennek nem az a megoldása, hogy nem adunk mellet egy gyereknek, aki tök világosan és egyértelműen kommunikálja, hogy MELLET kér.... csak elkezdjük etetés helyett komplexen szoptatásnak gondolni, amit csinálunk. Az egyértelműen nem éhes gyereknek nem a teli, spriccelő mellünket, hanem a puhábbikat kínálva, ami max csöpög, így végre kinyammoghatja magát kedvére. (Nem csak levest kap végre, hanem sajttortát is, ahogy Schneiderné Diószegi Eszter mondta néhányszor a komfortszopás fontosságáról.) Ez fájdalmat csillapít, kakit lassít, mélyebben, hosszabban fog aludni utána. Vagyis ritkulni fog a szopik száma. Leáll pár nap (max hét) alatt a hasmenés és hasfájás. Lelassul a tejtermelés, végre szinkronban lesz anya és baba teste. Ettől a szoptatás is mindenkit elégedettebbé fog tudni tenni. Anya is pihentebb lesz, baba is nyugodtabb lesz.

Létezik a másik fajta ördögi kör is, amikor a tej lassan jön a mellből, vagy a baba gyengébben/ügyetlenebbül szopik: a baba hamarabb válhat elégedetté, mint teli gyomrú jóllakottá. Kevesebb a kalóriabevitele a szükségesnél, lelassul a gyarapodás, spórolni kezd az energiájával, egyre aluszékonyabb, mellre téve túl röviden dolgozik. Felborul a munkamegosztás anya és baba között, az anyának egyre több munkájába kerül a tejtermelés és a bevitel fenntartása. Ebből sem egyszerű kikeveredni - de sokszor ki lehet! Beszéljetek IBCLC szoptatási tanácsadóval minél hamarabb (ne csak a gyerekorvossal, ha pótlás szükséges), mert itt is ugyanaz a fontos: a szoptatás más, több, mint etetés. És ez a többlet, ez a különbség fantasztikusan értékes!

Akár a tejtermelődés felgyorsítása szükséges, akár ha az akadályba ütközik, pótlás adandó, ezeket úgy érdemes megvalósítani, hogy a szoptatást, a maga komplexitása miatt óvjuk, támogassuk. Még akkor is, amikor, mondjuk a kalóriabevitelnek csak 10%-a anyatej a mellből, 90% más.

Amint megértjük, hogy mi a babánk számára sokkal többek vagyunk, mint ételhordó, sok apró csapda megszűnik, amiken eddig ki tudtunk siklani. Mi vagyunk nekik a MINDEN, és ez a minden, ez a mi nekik pont elég, pont jó. A szoptatás egy csoda! ♡”

Eléggé unom a játszótereket, és vágyom el itthonról hétvégente. Biztosan azért mert ha dolgozom, home office-ban dolgozom, illetve most egy 8 hónapos babával vagyok itthon, és néha megőrülök a szűk környezetünktől. 

Ráadásul itt a tavasz, ilyenkor úgy érzem, semmi nem akadályozhat meg abban, hogy kiránduló családdá váljunk.
Egyvalami gátol abban, hogy állandóan az erdőt járjuk, a párom allergiája. Az ő terepe ilyenkor a betondzsungel. De idén mintha jobban viselné, így óvatosan próbálkozunk kicsi túrákkal, mert a lányunk nagyon szeret kirándulni.

Mivel tapasztalatunk sincs, állandóan keresgéltem az útvonalakat, és rátaláltam a Természetjáró appra. Nézzétek meg, mert szuper segítség, lehet keresni túrákra, kilátókra, kisvasutakra, barlangokra, várakra, a túráknál nehézségre, időtartamra, hosszúságra is. Érdemes átböngészni a lehetőségeket.

Ma le is teszteltük magunknak a Mimó és Csipek tanösvénnyel. Ez a túra a Batthyány tértől 20 perc alatt megközelíthető 11-es busszal. A kezdőpontnál  2 ösvény közül lehet választani, mi lejártuk mindkettőt. Azt írták, hogy 20-20 perc alatt lehet lesétálni. Kicsit szkeptikus voltam mert nagyon lassúak vagyunk, de ez tényleg ennyi.

A kérdések nem nehezek, szerintem 3-4 éves kortól izgalmas lehet már egy gyereknek.
Útközben vannak pihenőhelyek, a feladatok nincsenek nagy távolságra egymástól, nem kell sokat várniuk a gyerekeknek a következőre. Nálunk Panni feladata a jelzéseket keresni, hogy merre kell menni. 

Ezen a rövid útón jól láthatóan és egyértelműen vannak felfestve a jelek, aki életében először jár erdőben, az sem tud eltévedni. Ezt a kis zöld háromszöget kell keresni mindkét tanösvénynél.

Ha gyengék voltunk környezetismeretből, akkor sem kell aggódni, nem fogunk szégyenben maradni a gyerek előtt, egyszerű kérdések vannak az erdővel és környezetvédelemmel kapcsolatban. És az olvasni tudóknak amúgy egyértelműek a válaszok is. ;)

Azt sajnos nem olvastam, hogy üres papírt és ceruzát vinni kellene, mert majnem mindegyik feladványnál lehet satírozni, így nekünk ez kimaradt. Elvileg babakocsival is végig lehet menni, valóban egy nagyon kitaposott erdőrészen vezet az út, de azért néhány helyen vannak nagyobb kövek, nem biztos, hogy minden babakocsival kényelmes.

Ez a meseösvény minden hercehurca, váltóruha, túracipő nélkül teljesíthető, egy gyors randi a természettel.

Ez teljes hülyeségnek tűnik, tudom tudom, hogy az ember lánya ennyi gyerekkel repülőkre szálljon és a tavaszból elmenjen a hidegbe, de mit tegyek?
Engem Kanada érdekel. Oda meg repülni kell. Sokat.

Utazás előtt elolvastam mindent, átpörgettem a pinterestet, blogokat nézegettem, ki-mit javasol egy hosszabb útra kisgyerekkel. Rövideket már repültünk velük (Kivéve Samut mert ő még nem repült soha. Miatta nem aggódtam, tudtam hogy amíg szoptathatom nem lesz gond.) de a 9 órás nagyrepülőtől eléggé tartottam, el nem tudtam képzelni, hogy mit fogunk csináni egy örökmozgó 4 évessel, aki ráadásul olyan izgatott, hogy napok óta csak ugrál és beszél és nem nagyon alszik.

Összekészítettem egy alapcsomagot mindenkinek, nagyjából jól terveztem meg, hogy mire lesz szükség az utazás alatt. Itt tudjátok megnézni: katt.

Egy-két dolog felesleges volt, de menjünk sorban.

ANYUKA pakk:

Ez lennék én.
Az övtáskám nélkül tuti nem utazok, pont a legfontosabb dolgok férnek el benne.

• bankkártya
• telefon
• zsebkendő
• az első út után még beledobtam egy vékony sapkát a 6 hónapos fiamnak, a beszállás előtt a folyosókon picit hidegebb volt, a gépen meg a légkondi miatt volt rá szükség

 A 6 hónaposnak:

• pelenkázós kellékek: pelenkázóra textilpelus (tudom, van eldobható, de igyekszem kevés egyszerhasználatos bármit használni), popsitörlő, pelenka
• hordozó
• babakocsi - egyszer volt nagyon hasznos, amikor megérkeztük Panni kidőlt, így őt tettük bele
• csomagoltam 4 pici játékot, amiből hármat elő sem vettem
• A Monello csillag nagyon jól jött, nem csak hordozáskor használtam hanem takaróként is ha elaludt

Mivel foglalta le magát?
Evett, aludt, megvizsgált mindent, mint egy minőségellenőr. A tálcát, ablakot, üléseket. Játszott vele a nővére, mondókáztunk, énekeltünk. Kapott a repülőkön játékokat. A kézipoggyászunkban Samu ruhái voltak, meg pelenkák. Nem mertem kicentizni a pelenkamennyiséget és a váltóruhákat. 3 géppel - 2 átszállással mentünk, féltem, hogy elvesznek a cuccai. Az övét tudom a legmacerásabban pótolni, ezért döntöttünk így.

 4 éves örökmozgónak:

Panni dolgaival picit azért túlkészültem.

• mesekönyv - elő sem vettük
• hangoskönyvek - kb. 2-3-at hallgatott meg
• színező, ceruzák - teljesen felesleges, mert mindenhol kapott ajándékba
• vettünk neki füllhallgatót - emiatt az út miatt nem kellett volna mert kapott. Kettőt.
• kártya - egyszer játszottunk vele
• feladatos füzetek - ezek jó, hogy voltak

Mit csinált akkor, ugye?
Hát felfedezte a világot. Körbejárta a repülőt, végignyomogatta az ülésbe épített tv-t. Több mozifilm, játék is van rajta. A rajzfilmek nem igazán foglalták le, a játékok közül volt 1-2 ami egy angolul nem tudó kisgyereket is leköt. 
Összebarátkozott a mögöttünk ülő indiai nénivel és bácsival. Beszélgetett és kérdezett. A délutáni alvását azért letolta, de annyi minden történt, hogy hip-hop elszállt az a 9 óra. Pedig felszálláskor tényleg azt hittem, örökké fog tartani az út.
Amivel viszont órákig eljátszott, az a hányószacskó és két darab szalvéta. Ezeket haza is hoztuk.

 Kamaszgyerek:

• töltő
• telefon
• kaja

Végre büntetlenül játszhatott a telefonján és mozizhatott, neki tényleg a hangját sem hallottuk.
A Tigerben vettem egy utazósjátékot, azokkal játszottunk de már a szálláson.

Összességében nem volt semmilyen probléma az úton, vidáman telt, de tényleg. Nyilván voltak nekünk is, meg a gyerekeknek is holtpontjaink amikor fáradtak voltunk már és nyűgösebbek, de jól kezeltük. Amikor azt nézegettem, hogy még mennyi van hátra az útból, mindig szörnyülködtem, így ezt egy idő után abbahagytam. Legtöbben azt kérdezték, hogy nem félek-e attól, hogy valamelyik sírni fog. Hát nem. Előfordulhat, hogy sírnak mivel a kisgyerekek nem bronz szobrok, amiket leteszek valahova és pár óra múlva ugyanúgy ott van érzések nélkül.
A reptéri személyzet már látott többet is mint egy egy elfáradt gyerek, az utasokkal meg jók a tapasztalataim, nem jut eszembe semmilyen negatív élmény az elmúlt 15 évről hogy valaki beszólt volna valamiért.

Megkönnyebbültem, hogy a repüléssel nincs gond, nem hagytunk el senkit és semmit.
Már szorgalmasan keresem a legközelbbi úticélt.

Már harmadszor élem át, hogy az anyukákat egy elképzelt versenybe nevezi be a társadalom:
Hányadik hétre szültél? Hány óra volt a vajúdás? Milyen hosszú? Mennyit eszik? Mikor állt fel? Mikor kezdett beszélni?

De menjünk sorba, 2004-ben amikor kiderült, hogy a legjobb barátnőmmel egyszerre várunk babát, nagyon megörültünk! Csodaszuper, hogy életünk legnagyobb kalandjában kéz a kézben ballaghatunk de nem számoltunk a környezetünkkel.
Már kismamaként elkezdődött az összehasonlítgatás, kinek mekkora a hasa, mennyit bír, ülni, állni, aludni, levegőt venni? Én néha megkaptam, hogy "csak" ekkora a hasam, bezzeg a Rékának..
Néha kicsit rosszul esett, igyekeztem is sokat enni, hogy minél nagyobb legyek. Nem írom le, hány kilót híztam, de biztosíthatok mindenkit, hogy az én fenekem nagyobb lett.

Aztán kiderült, hogy mindkettőnknek kisfia lesz és még itt sem sejtettük kezdő kismamaként, hogy ennek lehet, hogy lesznek hátulütői.

Csak évek múlva kezdtünk el erről beszélgetni, már kétgyerekes anyukaként, hogy kiben milyen nyomokat hagytak ezek a teljesen felesleges, ám annál frusztrálóbb kérdések. Kiderült például, amikor az én fiam elkezdett kúszni, akkor Réka azt hallgatta, hogy a Beni mikor kezdi már el? Nekem meg mindenki Benit dícsérte, hogy ilyen szép hosszú gyerek, és tényleg, Marci picit kisebb volt.
Hosszasan cipeltük magunkban azokat a kis tüskéket, amit a környezetünk ránk dobált, hiszen annyira jól akartunk csinálni mindent. Boldog gyereket akartunk nevelni és sokan sokfelől azt sugalták, hogy ennek a kezdő lépése az, ha hasonlóak a gyerekek. 
Azért mert 10 nap van köztük, már-már elvárás volt, hogy egyszerre csináljanak mindent. Szerencsére nem egyformák azóta sem. Beni nem csak kúszni tanult meg, hanem nagyon sikeres vizilabdázó lett! És mázlink van, mert Marci sem lett törpe, szép szál fiatalember. Én már felnézek rá egy ideje.

(fotó: Juga Veronika tulajdona, felhasználni az engedélye nélkül nem lehet.)

Azt nem tudom, mivel érdemeltük ki hogy másodszor is együtt babázunk, esküszöm nem beszéltünk össze. Most picit nagyobb a korkülönbség, ezért Rékáék előbb tudták meg, hogy kislányuk lesz, mi csak 2 hónappal később, hogy kisfiunk. Mindketten ugyarra gondoltunk: legalább nem fogják összehasonlítani őket! Nem akartuk újra átélni ezt a semmire sem jó versenyeztetést. 

Mert akárki akármit mond, bántó tud lenni egy-egy elejtett megjegyzés, el tud bizonytalanítani és könnyen felütheti a fejét a kételkedés, vajon mindent jól csinálok? Miért nem olyan, mint a többi?

Bevallom, nekem a második gyerekre sikerült csak elengedni ezt az egész összehasonlítgatást, mert a kislányom rácáfolt minden WHO görbére, se nem olyan hosszú, se nem olyan nehéz mint lennie kéne. Ám mégis tökéletesen működik. Mivel humorra, kedvességre, csacsogásra nem készült statisztika, ezért Őt nem tudom bepattintani sehova, de nem is akarom. Mert nem attól lesz jó ember, ha egy görbén elegáns helyen szerepel.

Azt szeretném inkább mindhárom gyerekemnek megtanítani, hogy pont úgy jók, ahogy vannak. Hogy szeressék önmagukat és ha kell, merjenek kilógni a sorból. Csak legyenek önmaguk.